|
2023-06-12 20:45:29, hétfő
|
| |
| |
Versek a tavaszról - JÚNIUS
A HÓNAP VERSE - Babits Mihály: HAZÁM!
Június 4: A nemzeti összetartozás napja
Babits Mihály: HAZÁM!
A HÁZ
Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!
Áll a régi ház még, zöld zsalúja
mögött halkul anyám mélabúja:
ősz hajú, de gyermekarcú bánat.
Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!
Itt a szoba, melyben megszülettem,
melyet szemem legelőször látott;
itt a kert, amelyben építettem
homokból az első palotákat.
Amit én emeltem, mind homok volt:
de nagyapám háza bizton áll még
s éveimből, e fojtó romokból
hogy révébe meneküljek, vár még.
A VÁROS
Kelj fel, lelkem, keresd meg hazámat!
Nem egy szűk ház, az egész kis város
mint egy árchipelagus vár nyájas
zöldje közt a tenger akácfának.
Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház,
mely előtt ülve ha szertenéztem,
dallá ringott bennem kétség és láz
s amit láttam tejszín napsütésben,
mind hazám volt! Lenn az utca híven
nyúlt alattam, mint a futószőnyeg
és a dombsor hullámzott, mint szívem,
halkan hullva égig a mezőnek.
AZ ORSZÁG, MAPPA SZERINT
Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!
Enyhe dombsor, lankatag magyar föld!
S az a róna túl már a Nagy-Alföld
szemhatártól, ahol a nap támad.
Röpülj, lelkem, röpüld át hazámat!
Szemhatártól szemhatárig, s újra
merre emléked, a halk selyempók
vonja szálát, szállj a rónán túlra,
s át hol állnak a bolond sorompók:
és akármit ír a kard a rögre,
lankád mellől el ne bocsásd bérced:
ha hazád volt, az marad örökre;
senkisem bíró, csak ahogy érzed!
AZ IGAZI ORSZÁG
Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Oly hazáról álmodtam én hajdan,
mely nem ismert se kardot, se vámot
s mint maga a lélek, oszhatatlan.
Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat,
mely nem szorul fegyverre, se vértre,
mert nem holt rög, hanem élő lélek.
Galamb álom! s rókák rágtak érte;
odu-féltő kapzsi szenvedélyek.
Az én álmom sohse legyen róka!
Az én tanyám' magassága védje!
Lelkem madár, tág egek lakója,
noha mindig visszajár fészkébe.
EURÓPA
Röpülj, lelkem, röpüld túl hazámat!
Hogy röpültem egykor! Tornyok szálltak,
Mont Blanc süllyedt, narancsfák kináltak,
láttam népet, mordat és vidámat:
így találtam nagyobbik hazámat.
Rómát fiús tisztelettel jártam,
mintha őseim várossa volna
és Avignon nevetett, mint Tolna,
vígan fürdött egyazon sugárban
és egy lélek font be néptől népig
messze földrészt eleven hálóba:
egy lélek, egy ország végtül-végig
magát-tépő hazám: Európa.
A GLÓBUS
Röpülj, lelkem, tágítsd még hazámat!
Mily kicsiny a Föld! Mily csöpp melegség
fészke a zord Ürben! Bús kerekség!
Szigete a tér Robinsonának!
Óh, röpüld át kis csillaghazámat
s míg e hibbant Robinsonok bambán
ölik egymást, szigetük felejtik
és sohasem ér szemük a partig:
te a végső szirt fölé suhanván
a villanyos messzeségbe kémelj,
tán egy ismeretlen sugarat hoz,
amely úgy jön, dallal és reménnyel,
mint dús hajó vén Robinsonokhoz.
EPILÓG
Mégis, lelkem, szeressed hazámat!
Nem neked való az ür hidegje!
Itt a glóbus, a meleg szigetke
s lélekágya szent Európának.
Soha el nem hagyhatod hazámat;
útjaidat akármerre bolygod,
egy országot hordozol magaddal,
veled jön egy makacs íz, egy halk dal
viszed, mint egy kárhozott a poklot;
de halálig, mint ki bűn között él,
várja híven az Éden sugáros
türelme; úgy vár reád a város
és a kis ház, melyben megszülettél.
Ady Endre: SZENT JÚNIUS HÍVÁSA
Öreg és hűvös az én ajkam
S fejem körül lángol a Nyár
És Léda csügg az ajkamon.
Szent Junius, könyörülj rajtam.
Napszúrásként küldd rám a Vágyat,
Szájam friss gyermek-száj legyen,
Szamóca-ízű, illatos
Szája boldog, szép, szűz leánynak.
Öntözzem e szájjal csak egyszer
A Léda őszi szemeit:
Kigyul majd lelkünkben a Nyár
S jön az Óra nagy üdv-sereggel.
Becsókolnék Léda szívébe
Egy ékes nárcisz-ligetet
S mint kaland-útján egy Zeusz,
Befeküdnék a közepébe.
AKKOR SINCSEN VÉGE
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag ez a ma,
Hogy, ha egy életet akarsz,
Ma nézz jól a szemembe.
Végig-nézhetsz a vágyak boltján,
Láthatsz ezer kirakatot,
Neked én vagyok egyedül
Gazdagon és mogorván.
Neked én vagyok neked-szántan
És hogyha nincsen örömöd
És hogyha nem érted a mát,
Mindegy: én meg nem bántam.
Az adhatás gyönyörüsége
És a ma öröme telít
És hogyha véget mondanál,
Hát - akkor sincsen vége.
Áprily Lajos: JÚNIUS 21
Az esztendő ma átbillent az ormán,
lejtője várja: nyári s őszi rét,
és lenn az őszi táj alatt, mogorván
komor vidék: a téli vaksötét.
De láttad-é, ha fogy homálya,
s újból emelkedőre hág?
Március és május csodája
s csodákon túl új csúcsa várja,
s tágul élet, tágul világ.
Balogh József: MOST JÚNIUS VAN
Június lett és tanév vége,
Szabadság, barátom, itt a nyár,
a gondokkal, leckékkel félre,
örömünk kapuja tárva már.
Nem kell felelni, izgalom sincs,
és mindennap tovább alhatok,
enyém a tópart, s mekkora kincs,
hogy ismét, megint szabad vagyok!
A bizonyítvány? jó...tűrhető,
majd jövőre... mindent megteszek,
mert a fejem lágya ha benő
- az apuék szerint - bölcs leszek.
Te ébresztőóra, légy nyugodt,
tankönyvek, ti is pihenjetek,
iskolafolyosók szótlanok,
holnaptól várnak vizek, hegyek.
Fürdök majd, fára is mászhatok,
sátorban álmodni jó kaland,
s barátaimmal barangolok,
vagy pecázok, aztán hív a strand.
Most közel három hónapon át
legyen jó idő, ezt akarom,
és úgy kerülöm az iskolát,
hogy majd egy KICSIT várjam NAGYON.
Június van és tanév vége,
s olyan szépek az álmaim,
a táskával, füzettel félre,
ugye, most így van jól, társaim?
Csoóri Sándor: MEDÁRDI ESŐ
Medárd nekünk megártott,
alaposan bemártott,
három hete csak zuhog,
ázik a bab s a murok,
petrezselyem zöldje is
és a holtak földje is.
Ázik, ázik a búza,
fejét a víz lehúzza,
beillene zsenge nádnak:
bokán fölül vízben állhat...
Csuka Zoltán: JÚNIUS
Édesen csurran a nyár a tájon,
mint cukordinnye, mézes a fény,
semmi se moccan, most nincs, ami fájjon,
duzzad az élet a föld kebelén.
Lány megy az úton, a válla kigyúllad,
pattan a lángja, s a rét peremén,
míg kaszája a rendbe fullad,
lobbanó szemmel áll s ég a legény.
Mintha az élet most újra születne,
s percnyi se lenne mögötte a múlt,
s szállva is állna, keringve örökre
csillag, mely égve az égbe kihullt.
Csukás István: TANÉVZÁRÓ
Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása.
Elő sárkány, elő labda
szállj az égnél magasabbra.
Gyere, állj be a csapatba,
estig ne is hagyjuk abba.
Vár a víz és vár a partja,
vár a nyári rét, a tarka,
szívünk dobog, bőrünk barna,
ki erre fut, ki meg arra.
Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása.
Garai Gábor: JÚNIUS
Tudom, meghalnék idegenben;
ott még a fák sem ilyenek;
nem virít bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg;
nem részegít a széna-illat,
nem villámfénnyel jön a nyár,
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj...
Meghalok itt is - : a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld szinte tombol,
s a kőnek is illata van;
hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha világot nemzene, s e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.
Gárdonyi Géza: JÚNIUS
A hold az égen fehér fényben áll.
Falomb nem mozdul. Alszik a madár.
Nincs nyitott szem e csöndes éjszakában
csak az enyém, s az örök Istené.
Én innen nézek a csillagos égre.
Ő onnan néz az égből lefelé.
Gyóni Géza: SÍRVERS
Hazai domb lesz vagy idegen árok,
Bús sírom füve amelyen kihajt,
Kopott fejfámon elmosódó írás
Bolygó vándornak ezt hirdesse majd:
Boldog, ki itt jársz, teéretted is
Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt;
Véres harcok verték fel hírét,
De csak a béke katonája volt.
Heltai Jenő: NYÁRI ÉJSZAKA
...Emlékszem egy édes, nyári éjszakára
Ezüstösen tűzött le a hold sugára.
A legszebb asszonnyal sétálgattam együtt,
Akácfa virágát együtt tépegettük.
Fülébe susogtam balgán udvarolva,
Pedig ölelhettem, csókolhattam volna!
Meg sem is öleltem, meg sem is csókoltam,
Istenem, istenem, de húszéves voltam!
H. Kohut Katalin: SZERELMES JÚNIUS
Mámorosan járom fájdalmas utamat,
s Te, vigaszom, nem vagy velem.
Tétován függ levelem az Idő-fán,
a mindenségben villognak a betűk.
Átlátszóak a csillagközi kapuk,
szédülten keresem a jövőmet,
drágakövemre róttam neved,
tanúm az ég serege, a csillagok.
Júniusi varázslattal igézlek,
Szent Iván tüze kéjjel robban,
sajgó szívem töltsd be ismét
szerelemmel, egyetlenem!
Horváth Imre: MIT KÍVÁNJAK NYÁRRA?
Homokvárhoz: kupacot,
Horgászoknak: kukacot,
Hegymászóknak: nagy hegyet,
hűs fagyihoz: friss tejet,
folyópartra: fát, nagyot,
vakációt -száz napot!
Jószay Magdolna: JÚNIUSI DÉLUTÁN
Meleg kora-nyár, késő délután...
a nap fénypászmái aranynyílként
törnek utat a tóparti erdőben
a hatalmas lombkoronákon át.
A látvány már-már őstermészeti,
bár itt-ott a civilizáció nyomai
tompítják az idill hatását...
Hangos madárkoncert fonja át
a szívek bennrekedt szavát,
úgy tűnik, két jó barát
a madárdal s a szívdobogás -
csak a természet neszez,
míg kezed kezemre talál...
Faágak közt cikkanó barnaság,
kecses kis mókus röppenve futkos,
szembenézve velünk, meg-megáll...
percekig csendben bámuljuk a csodát,
s egyszer csak eltűnik az óriás
lombok közt, mókás farkával integet -
így ajándékozza meg a természet
a szépségre szomjas szíveket -
vele groteszk ellentétben csap le
egyre sűrűbben és fájdalmasabban
a kiéhezett szúnyogsereg...
egy darabig küzdünk velük,
majd feladva a romantikát s vele
az erdei sétát, indulni készülünk.
De még kapunk a természettől néhány
feledhetetlen pillanatot:
láthatjuk az épp lenyugodni készülő
hatalmas, vörös napkorongot,
amint narancs-vöröses palástját
szétteríti a látóhatár fölött,
a béke és nyugalom érzését kelti
bennünk - s ember és természet között.
Kányádi Sándor: NAPSUGÁR-HÍVOGATÓ
Tavaszutó, nyárelő,
meggyet érlelő,
mézillatú napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
mézet pergető,
búzasárga napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
búzát érlelő,
barna bőrű napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
bőrünk perzselő,
júniusi napsugár,
bújj elő!
Kencse Orsolya: JÚNIUS
Ha kifakulna ere a lombnak
sikoltva hullna rá a határ,
sikolya szállna égi csatába:
egy vörös torkú fecskemadár.
Ha eldőlnének széltől csavarva
ősfényű bükkök egy ostrom alatt,
fáradt testükön vihar csaholna,
bőgve söpörné meddő hantjukat.
Zúgna az érben, lánghajú fényben,
zúgna magában az őszi kolomp,
seregély árnyak hoznák a kerten
át a piros vért, lesne a lomb.
De ma még nyár van ég-vitorlában,
zsenge levélben dobban a szív,
könnyű zenének stiglic torkában
csillan a nedve, és odahív.
Majd a hegyekben kéklik a dallam,
és csal a napomra felleget,
sodor a zöld lomb, húrja az áram,
meg-megkondul az az őszi kolomp.
Pete László Miklós: JÚNIUSI ÉLET-SZIMFÓNIA
Júniusi langymeleg,
Csöndes esti fellegek,
A világ ma önfeledt
Boldog léptű
Kisgyerek.
A csöndes est Élet-oltár,
S az Élet ajkán zsoltár
A zsongó illatár.
Pinczési Judit: NYÁRI DAL
Egy kislány kék lepkét fogott.
Szebb volt, mint egy szálló madár.
Fénylő szárnyát szétnyitotta,
azt mondta, ő lepkekirály.
“Nem koronámat adom én,
a szabadságért kevés, tudom,
de ha röptömben felkiáltok,
a hangom megül az arcodon."
Lepke táncol a szélben,
a tó ezüst tükör.
Egy kislány játszik a réten,
s az arca tündököl.
Radnóti Miklós: BÁJOLÓ
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már felesleget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket.
Radnóti Miklós: JÚNIUS
Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derűs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testű nagy szitakötő.
Szabó Lőrinc: SZERELMES JÚNIUS
...Az élet - hús és ideg a kő is!
Tündöklő mámor a június:
átlátszóan villognak a nők
s testük csillagközi erők
szent delejével koszorús:
jönnek-mennek az édes utcán,
s akinek van rá szeme,
szédülve látja, hogy mind után
kinyúl, bátran vagy tétován,
a mindenség keze.
Tóth Bálint: NYÁRRA FORDULÓ
...Esztendő legszebb szaka,
nyár is, tavasz is,
bodzavirág koronázta első teli fészkek,
még szól a kakukk, s hallgatnak a tücskök,
rigók hangolnak fémfeketében,
narancsszín pikulán a lucfenyők tetején,
s rá sárgadolmányos aranymálinkók népi danája:
Kell-e dió, fiú?
Tóth Edit Magdolna: JÚNIUSI ÉG
Júniusnak ragyogó ege alatt,
Bárányfelhők, tobzódó fénysugarak
A nyár piros gyümölcsei, a szánkban,
Lédús rubintjai, beért csodákban.
Málna, meggy, cseresznye, szedve kosárba,
Verítékező mának zárszavára.
Érzékeny bőrünk, nem vágyik ruhára,
Hamvas rózsának hűsítő álmára
Mentsvárként épül, a napnak alkonya,
Hűvös permetnek, áldásos zápora.
Bomló hajamon csillogó vízcseppek
Vigaszt nyújtóan, selyembe ölelnek.
Tusfürdőmként, lágyan lefolysz testemen,
Égő tűzben, Te fürdetsz meg, Kedvesem!
Zelk Zoltán: VAKÁCIÓ
Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán
vagy pusztára?
Folyópartra
vagy erdőre?
Faluszéli
zöld mezőre?
Lepkét fogjunk
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?
Akár erdő,
akár folyó:
gyönyörű a
vakáció!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
Címkék: fájdalmasabban, csillaghazámat, iskolafolyosók, sárgadolmányos, dörgedelemmel, villámfénnyel, összetartozás, tusfürdőmként, robinsonokhoz, aranynyílként, aranymálinkók, megszenvedett, napszúrásként, lombkoronákon, hegymászóknak, feledhetetlen, madárkoncert, csókolhattam, bizonyítvány, szúnyogsereg, fémfeketében, robinsonának, petrezselyem, természettől, tisztelettel, megszülettem, bárányfelhők, mentsvárként, varázslattal, gyönyörüsége, szemhatártól, szabadságért, megszülettél, szétnyitotta, horgászoknak, szertenéztem, nemzeti összetartozás, első palotákat, tenger akácfának, tömzsi présház, utca híven, dombsor hullámzott, halk selyempók, rónán túlra, bolond sorompók, marad örökre, lélek font, ország végtül-végig, zord Ürben, végső szirt, villanyos messzeségbe, ismeretlen sugarat, HÓNAP VERSE, Babits Mihály, MAPPA SZERINT, IGAZI ORSZÁG, Mont Blanc, SZENT JÚNIUS HÍVÁSA, Szent Junius, Becsókolnék Léda, AKKOR SINCSEN VÉGE, Áprily Lajos, Balogh József, MOST JÚNIUS VAN, Csoóri Sándor, MEDÁRDI ESŐ, Csuka Zoltán, Csukás István, Garai Gábor, Gárdonyi Géza, Gyóni Géza, Heltai Jenő, NYÁRI ÉJSZAKA, Kohut Katalin, SZERELMES JÚNIUS, Szent Iván, Horváth Imre, KÍVÁNJAK NYÁRRA, Jószay Magdolna, JÚNIUSI DÉLUTÁN, Kányádi Sándor, Kencse Orsolya, Pete László Miklós, JÚNIUSI ÉLET-SZIMFÓNIA, Pinczési Judit, NYÁRI DAL, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Tóth Bálint, NYÁRRA FORDULÓ, Tóth Edit Magdolna, JÚNIUSI ÉG, Zelk Zoltán,
|
|
Offline
